A „Karrier” című kisfilmünk három szakembert mutat be: egy ácsot, egy divatszabót és egy bádogost. A kisfilm kimondottan az anyagi jólétet állítja középpontba és olyan embereken keresztül, akik nem csak művelik, de szeretik is a szakmájukat. Ha egy fiatalt megkérdezünk, mi szeretne lenni, gyakran azt a választ kapjuk, hogy gazdag. A gazdagsághoz pedig társítják az öltönyt, az aktatáskát, a fehérgalléros szakmákat. Sem a fehér-, sem a kékgalléros szakmákról nem állítjuk, hogy nem kell megdolgozni a tisztességes keresetért, de azt állítjuk, hogy a mai szakember hiányos világban jó keresettel bírnak a mesterek. A jólét szimbóluma a fiatalok számára az önálló lakás és az autó, valamint a nyaralások lehetősége.

Manapság a közösségi média térhódításával gyerekek körében nagyon közkedveltek az influenszerek, követik őket és sokan rajonganak az általuk reklámozott termékekért, az általuk kitett tartalmakért. Az influenszer mint álomszakma többször megjelenik a gyerekek jövőbeni kívánságlistáján. Kisfilmünk egy átlagos, magát influenszernek tartó figurát mutat be és enged betekintést a hétköznapjaiba. Nem kívántunk pejoratívan bántó filmet létrehozni, de arra mindenképpen fel akartuk hívni a fiatalok figyelmét, hogy ahhoz, hogy egy véleményvezérnek ne csak hatása legyen a közösségre, de abból meg is tudjon élni, kiemelkedő teljesítményt kell nyújtania. Sokan próbálkoznak influenszerkedéssel, de ritka az az önjelölt sztár, aki jól is tud ezzel a tevékenységgel keresni. Azt tervezni, hogy valaki kizárólag csak ebből éljen, nagy vakmerőség. Erről szól a filmünk.

Képkockákon a SzakmaSztár Fesztivál

Kisfilmünk az ács szakma rejtelmeibe vezet be, bemutatunk egy ácsmestert és két olyan – már szakmai bizonyítvánnyal rendelkező volt - tanulóját, aki szakmai versenyen országos I. helyezést, illetve európai II. helyezést ért el. A dróntechnikával készített film nagyon előnyösen mutatja be a szakma szépségeit és kihívásait. A szakemberek nyilatkozataiból pedig nagyon jól megmutatkozik a szakmaszeretet.

Az autószerelő szakma bemutatásával azt a sztereotip megközelítést akartuk lebontani, hogy az autószerelő szakmát nyakig olajosan végzik a szakemberek. Be akartuk bizonyítani, hogy a mai autók szerelése korántsem unalmas és monoton munka és hogy a számítógép bevonása már általános dolog. Ugyanakkor a hibrid, illetve a villanyvezérlésű autók igencsak a legkomplexebb tudást igénylik. És hogy mi a leghitelesebb bizonyítéka annak, hogy azt a szakmát nagyon lehet szeretni? Nem más, mint amikor a mester a saját gyermekének adja át tudását…

Sok fiatal gondolkozik úgy, hogy érettségi után mindegy, hogy milyen irányban tanul tovább, egy a lényeg, minél messzebbre kerüljön lakóhelyétől. Vonzza őket a szülőktől való függetlenedés, az önállósodás gondolata, de legfőképpen a nagyváros, a szórakozási lehetőségek, a plázák kínálata. Nem számolnak a rejtett buktatókkal, a pénzügyi nehézségekkel, döntésük mozgatórugója kizárólag a vidéki unalomból, a kisvárosi sivárságból való kiszakadás. S ehhez eszköz egy bármilyen főiskola, ahová való bejutáshoz elegendő pontszámuk van. Hogy el tudják-e végezni, vagy végzés után el tudnak-e helyezkedni, egyáltalán érdekli-e őket, amit tanulnak, ez másodlagos szempont. Kisfilmünk üzenete, hogy képességeink mentén és érdeklődésünknek megfelelően válasszunk oktatási intézményt, illetve szakmát magunknak.

Kisfilmünk egy ritka szakma, a bádogos munkáját mutatja be. Azért esett erre a szakmára a választásunk, mert sok gyermek azt sem tudja, milyen anyaggal dolgozik egy bádogos és egyáltalán mit csinál. Sokan kihalt szakmának gondolják, pedig az új alapanyagok és technológiák, az egyedi kivitelezések térhódítása révén igencsak nagy aktualitása van. Az érzelem dús nyilatkozatok pedig egyértelműen alátámasztják, hogy ezt a szakmát nagyon lehet szeretni.

Ha a kárpitos munkáját egy mondattal kellene leírni, azt mondhatnánk: ő az, aki kényelmessé teszi az életünket, hiszen kemény felületeket párnáz, díszít és szövettel von be. Régiből újat hoz létre, vagy éppen korhűen visszavarázsol valamit eredetivé, vagy vadonatújat alkot. Egy jó kárpitos tulajdonságai közé tartozik a precizitás, az ötletgazdagság. Alapvető, hogy jó kézügyességgel, szépérzékkel és térlátással rendelkezzen. Aki szeret szabni-varrni, aki szereti a nagy figyelmet igénylő tevékenységeket, a sok természetes alapanyagot, megtalálja számítását ebben a szép szakmában. Dolgozhat önállóan is, de a kárpitosok ma már egyre gyakrabban a belsőépítészek, lakberendezők, dizájnercégek partnereiként tevékenykednek.

Sok fiatal nyíltan megfogalmazza, hogy kevés munkával szeretne sok pénzt keresni. Nincsenek hiteles információik a mai munkahelyekről, munkakörülményekről. Vannak, akiket a vélt gyors pénzkereseti lehetőség csábít, de nem látják mögötte a sok munkát, mások pedig eleve azt gondolják, hogy vannak olyan tevékenységek, melyekkel semmilyen módon nem lehet sok pénzt keresni. Kisfilmünkben egy ellentétpárt állítunk egy szakember és a neki haszontalan dolgokat eladni kívánó értékesítő között, akinek csak a jutalék a tét. Kisfilmünk üzenete, hogy vagy olyan terméked, szolgáltatásod legyen, amit magadnak is eladnál, vagy válassz olyan munkát, amivel jól tudsz boldogulni az életben.

Az „Oda megyek tanulni, ahová a barátom” egy tipikus döntési szempont a tanulóknál. Kiterjesztik érzéseiket a továbbtanulási döntésükre „Ha jó lesz a barátomnak, jó lesz nekem is” alapon. Van ebben egy kis félelem az önállóságtól, de még inkább a felelős döntés elodázása, pedig 18 évesen már képesnek kellene lenniük belátni, milyen hatásai, következményei lehetnek ennek a döntésnek. A siker az önazonosság lenne, azaz ismerve önmagukat, erősségeinket, fejlesztendő területeinket kiválasztani a továbbtanulási intézményt, utat. Kisfilmünk a humor eszközeivel mutatja be e döntés lehetséges következményeit.

Kisfilmünk azt az élethelyzetet mutatja be, amikor egy tanuló a ponthúzás napján sikertelenséggel szembesül, nem sikerült bejutnia a hőn áhított felsőoktatási intézménybe. Letargikus állapotba kerül, végigéli majdhogynem az elkeseredés minden stációját. Mi szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a megszaporodott szabadidőt érdemes ajándékként felfogni és pl. egy szakmát tanulni.

Kisfilmünk egy olyan divatszabó hölgyet mutat be, aki a ruhák alanyagát is maga szövi. Azért esett ennek a szakmának a bemutatására a választásunk, mert ma, ha a könnyűiparról beszélünk, mindenkinek a szinte éhbérért görnyedő bedolgozók jutnak az eszébe. Pedig az egyediség előretörésével a divatszabó szakma is kivirágzott. Aki nehezen viseli, hogy legszebb ruhája szembe jön vele az utcán, aki nem kap magára üzletben ruhát, aki el akarja kerülni a tömegárut kínáló üzleteket, az divatszabóhoz fordul varratni. A ruha megtervezéséhez nagyfokú kreativitás, a szabásminta megszerkesztéséhez jó rajzkészség, a varráshoz türelem és jó kézügyesség szükséges. A filmben bemutatott szakemberek pedig olyan alázattal és lelkesedéssel beszélnek a szakmájukról, ami mindenkit magával kell hogy ragadjon.

Kisfilmünk azt a szülői magatartást mutatja be, amikor a szülő nem hagyja kiteljesedni gyermekét a saját képességei és érdeklődése mentén, hanem mindenáron ráerőlteti saját meg nem valósult álmait, vágyait. S mindezt úgy csomagolja be, hogy „gyermekemnek a legjobbat akarom”, mert én tudom, hogy mi neki a legjobb. Úgy gondolják, hogy gyermekükön keresztül kaptak egy második esélyt, hogy megvalósítsák, ami nekik nem sikerült. Sokszor nyomást is gyakorolnak gyermekükre egy-egy életpálya, karrier irányában és mindent elkövetnek, hogy a megszabott út realizálódjon. Kisfilmünk ezt a szülőtípust mutatja és rávilágít arra, hogyha a vágy, a terv nem kölcsönös, hanem erőszak szülötte, sosem lesz belőle boldog élet.

Sok mai tinédzser hajlamos belesüppedni a virtuális világba. Jelenleg a TikTok a legnépszerűbb médiaközösségi oldal a fiatalok körében, a világon mintegy 500 millió felhasználóval rendelkezik. 15-30 mp-es rövid videókban bárki megmutathatja tudását, tehetségét. A felület még egyelőre a szórakoztatásé, de csak idő kérdése, hogy komolyabb tartalmak is népszerűségre leljenek. Kisfilmünk szülője elmegy egy Z generációs tanfolyamra, hogy megtanulja a mai modern internetes viselkedési szokásokat. Ismerkedik a speciális effektekkel, vicces matricákkal, kihívásokkal, táncol, énekel, de nem érzi jól magát, tudja, hogy nem jó helyen van. A film szimbóluma annak, hogy nem biztos, hogy az a gyermek útja, amit tömegek űznek, vagy ami új és menő.

Tanulj, mert ha nem tanulsz, mehetsz szakmunkásnak… Hányszor halljuk ezt szülők, vagy pedagógusok szájából. Hiába igazolja pedig az élet nap mint nap, hogy egy jó szakember kiválóan boldogul, jól keres és megelégedett az életével. Csak diplomával lehet jól keresni – mondják sokan. A fiatalok többsége az életét rögtön középvezetőként képzeli el, magas kezdőfizetéssel, lehetőleg irodában. Pedig egy jó szakma, profi szinten végezve, kiemelkedő kereseti lehetőséget nyújt, különösen most, hogy kevés a szakember és a minőségi munkát jól megfizetik. Kisfilmünk a humor eszközeivel azt mutatja be, hogy nem ciki szakmát tanulni és hogy a jó szakembert a tudás, a hitelesség, az alaposság jellemzi.

Kisfilmünk főszereplője a beszédes nevű Mindegy János, aki jól szimbolizálja a „Mindegy, hol tanulok tovább, úgy sem tudom, mi érdekel, úgy sem tudom, mi lesz 5 év múlva” hozzáállású tanulót. Ez sokszor nem csak a tanulókat, hanem a szüleiket is jellemzi. A főszereplő stílusa, a film vontatottsága ráirányítja a figyelmet, hogy a jó döntésbe energiát kell fektetni, a jó döntéshez tervek, elképzelések kellenek. A „nekem minden mindegy” hozzáállás „mindegy-jövőt” szül, ami zsákutcába vezet, kilátástalanságot, céltalanságot hoz magával. Így senki nem szeretne élni.