Kisfilmünk azt a szülői magatartást mutatja be, amikor a szülő nem hagyja kiteljesedni gyermekét a saját képességei és érdeklődése mentén, hanem mindenáron ráerőlteti saját meg nem valósult álmait, vágyait. S mindezt úgy csomagolja be, hogy „gyermekemnek a legjobbat akarom”, mert én tudom, hogy mi neki a legjobb. Úgy gondolják, hogy gyermekükön keresztül kaptak egy második esélyt, hogy megvalósítsák, ami nekik nem sikerült. Sokszor nyomást is gyakorolnak gyermekükre egy-egy életpálya, karrier irányában és mindent elkövetnek, hogy a megszabott út realizálódjon. Kisfilmünk ezt a szülőtípust mutatja és rávilágít arra, hogyha a vágy, a terv nem kölcsönös, hanem erőszak szülötte, sosem lesz belőle boldog élet.